Azt, hogy a művészekkel milyen nehéz, már azóta tudom, mióta 13 évesen annak titulált a jó anyám. De hogy négy ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkező emberrel mennyire nehéz leülni, azt sosem gondoltam volna.

A helyszín ugyanaz, ahol a vásár is lesz 19-én, a Debreceni Egyetem. Négy alkotóval találkozom ma: Vizhányóné Szolnoki Gizussal, a Gizusproduct anyjával, aki lámpagyöngyökkel dolgozik, Kopócs Évával, a Maminvent fejével, aki újrahasznosított anyagokból és bőrből készít kiegészítőket, Soós Dórival, a Weall márka megalkotójával, és Turi Attilával, aki ByAt név alatt készít hihetetlenül egyedi betonékszereket.

 Gizus, Ati és Dóri várnak rám. Épp akkor szakadt le az eső, amikor indultam volna az interjúra. Mire én befutok, szinte majdnem ugyanakkor érkezik Évi is. Keresünk egy csendesebb helyet, majd néhány percnyi egyeztetés után („Kérdezz, mert nekem nemsokára mennem kell!” „Kérdezzen? Most riportot adunk?” „Ne már, annyiszor elmondtam nektek!” „Mintha rémlene valami…) belevágok életem egyik legnehezebb interjújába.

Kosztercsi: Mondjátok el, hogyan találkoztatok!

Gizusproduct: Volt egy alapötlet ősszel, hogy legyen Debrecenben is dizájner vásár. Szépen, lassan állt össze a csapat. Igazából mindenki ajánlott valakit. Először megkerestem Faludi Gabit (ő sajnos más elfoglaltsága miatt nem tudott ott lenni aznap – a szerk.), aki ajánlotta Dórit és Atit, majd kiegészültünk Évivel, és Anikással. (Puskás Ani, kerámia művész - a szerk.) Így hatan lettünk mi a szervezői csapat. És a hetedik tag, egyfajta csendestársként Porkoláb Gyöngyi és a Kőrdáma Egyesület. A névválasztásban is sokat segítettek ők, mert eredetileg a CSAK egy nő projekt alá tartoztunk az eredeti rövidítéssel, ami a Család, Anya, Karrier. De ezt végül elvetettük, - mert megérkezett Attila – vágom közbe.

ByAt: Igen, én voltam az első, aki szólt, hogy ez a név így annyira nem oké…

Gizusproduct: Így lett a Cselekvő Alkotók Közössége, ami igazából úgy funkcionál, mint a CSAK egy nő

almárkája.

A képen balról jobbra: Faludi Gabi, Turi Attila, Soós Dóra, Vizhányóné Szolnoki Gizus, Porkoláb Gyöngyi, Kopócs Éva

Kosztercsi: Miért épp a Díszudvar?

WEALL: Kinőttük a helyet! Mármint a Déri Múzeumot.

ByAt: Egyrészt kinőttük, másrészt meg szerettük volna a harmadik rendezvényt ilyen patinás falak közé hozni. Emellett nagy hangsúlyt fektetünk a vásárlói véleményekre.

Gizusproduct: Igen, sokszor az jött vissza, hogy zsúfolt maga a kiállítás, nem lehet rendesen elférni.

ByAt: Az is kívánság volt, hogy növeljük a gasztronómiai vonalat. Ezen is dolgozunk.

WEALL: Az viszont fontos, hogy a gasztronómia vonalat is designelvűen emeljük be a rendezvénybe!

Kosztercsi: Ennek megfelelően hány alkotó lesz? Mennyivel lesz több, mint az eddigieken?

WEALL: Húsznál nem lesz több.

Gizusproduct: Három - négy alkotóval leszünk többen, mint az eddigieken. Kovács Andi, a Koaan nevű ruházati márkával, Karsai Bea és a Peony szójagyertyák, illetve még egy-két alkotó, akinek a személyét fedje homály.

WEALL: Azért sem nő meg drasztikusan a tervezők száma, mert a beválogatási szempontrendszerünk még mindig megköveteli a magas színvonalat.

Kosztercsi: Szempontrendszer?

WEALL: Igen, elég szigorú szempontrendszert állítottunk fel, mert szeretnénk, hogy a nívó legalább a fővárosihoz hasonló legyen. Van, hogy megkeresünk alkotókat, van, hogy ők keresnek meg minket, de fontos, hogy a szempontrendszernek meg kell felelni.

ByAt: Ezt akár a Facebook oldalunkon is megtalálják, a Névjegyek menüpont alatt.

Maminvent: Azt azért emeljük ki, hogy a hivatalos jelentkezés e-mailen keresztül történik. Egy Facebook üzenetet nem tekintünk jelentkezésnek. De ez is megtalálható a „szabályzatban”, abban a szempontrendszerben, amit akár a Facebookon is elérhetnek az érdeklődők.

Kosztercsi: Milyen workshopokra számíthatnak a kilátogatók?

Maminvent: A TengerCake Desszertsuli fog sütidíszítést, és cukorgyurmázást tartani kicsiknek, és kicsit nagyobbaknak, illetve a 11.00 és 13.00 között a Sokszínvirág Zenekar hangszersimogatót és énekkóstolót tart kifejezetten gyerekeknek.

Kosztercsi: Amellett, hogy Ti vagytok a főszervezői a CSAK Design vásár és kiállításnak, emellett ti magatok is mind tervezők vagytok, egy-egy márkát képviseltek! Meséljétek el, hogy honnan jött a tervezés!

Itt kicsit elkalandoznak, és egymás szavába vágva beszélnek új ötletekről. Alig tudok rendet tenni közöttük, és elindítani a bizalomkört.

WEALL: Végigkísérte a tanulmányaimat a kreatív vonal.  Rajz tagozat, környezetkultúra szak, majd Divat - és textiltervező mester szak, végül a Design- és  vizuálisművészet mester szak. Mindet szeretem! Egyre jobban konkretizálódott bennem, mivel szeretnék elsősorban foglalkozni, így lyukadtam ki végül az öltözéktervezésnél.

Kosztercsi: Akkor most már hány éve, hogy tervezel?

WEALL: A márka 2017 tavaszán indult. Bár előtte is foglalkoztam tervezéssel, de az nem volt ennyire tudatos, és logikusan felépített, mint ez a mostani. 

Maminvent: Neked már volt egy márkád a Weall előtt, nem?

WEALL: De, de, akkor textiltervezéssel foglalkoztam, és az annyira nem elégítette ki a kreativitásomat, így váltottam. Mintatervezéssel foglalkoztam egyébként. Lehet, hogy a kettő majd találkozik valahol a kollekcióimban, de egyelőre csak az alapformával foglalkozom.

ByAt: Én először közgazdászként végeztem, akkor úgy éreztem, hogy valami hiányzik. Bár az üzleti résznek is a kreatívabb részével, a marketinggel foglalkoztam, és foglalkozom a mai napig is. Aztán jelentkeztem divattervezés szakra itt Debrecenben, ahol Dóri volt az egyik tanárom. (összenéznek, nevetnek) Faludi Gabi meg a csoporttársam volt, meg a padtársam. Ott kezdődött minden, mert a vizsgakollekciómhoz akartam ékszert tervezni, nagyon minimalista stílusban. Keresgélni kezdtem az anyagok között, és a beton lett a befutó. 2016 őszén pedig a márkát is beindítottam.

Maminvent: Akkor eredetileg Te is ruháztál? Férfi vagy női darabok?

ByAt: Is - is. A Vizsgakollekciómban volt mindkettő.

WEALL: Nagyon jól csinálta amúgy!

Kosztercsi: Ügyes tanítvány volt?

WEALL: Ühüm.

ByAt: Nincsen még ez elkaszálva,  mármint a ruhaprojekt, csak pihentetem.

Kosztercsi: Évi?

Maminvent: Én pont tegnap idéztem fel, hogy mennyire fontos a mese, és hogy mennyire érdemes odafigyelni arra, a gyerekeknek melyik mese jön be leginkább. Előrevetíthet rengeteg dolgot, vagy utólag mutathat rá mintákra, segíthet élethelyztetekben, ha tudod, mi az, ami hatással volt az illetően! Két mese volt ilyen nagyon meghatározó az életemben. Az egyik az Ördög három aranyhajszála, a másik pedig a Teáskanna. Arról szól, hogy egy nagyon szép teáskanna egy gazdag házban egyszer csak megcsorbul, és kidobják. Egy szegény asszonyhoz kerül, aki virághagymát dugott bele, amitől értelmet nyert a létezése, hiszen új élet fogant benne. Akkor volt a legboldogabb.

Néhány éve már csináltam a Maminventet, amikor ez a mese újra elém került, és akkor döbbentem rá, mennyire mélyen gyökerezik bennem ez az „új életet adni” szemlélet. Ugye én újrahasznosítással kezdtem, bőrrel olyan másfél éve kezdtem foglalkozni, de mindig úgy gondoltam, hogy az újrahasznosítással megmentem azokat a szép ruhákat, textileket, amiket mások galád módon kidobták.

Gizusproduct: Az alkotás az egész családom lételeme. A nagymamám női szabó volt, nagyapám fodrász, édesapám szobrászkodott, de egyébként esztergályos, anyukám is mindig a csinált valamit. A nyarakat a nagymama szalonjában töltöttük, és ott mindig alkottunk. Az agyaggal abban az időben ismerkedtem meg. Azt nagyon szeretem, de most még nem sikerült előhozni, maradt az üvegezés. Ez egy hosszú út volt. 21 évesen férjhez mentem, 22 évesen édesanya lettem, és a gyerek(ek) mellett is folyamatosan csináltam valamit: patchworköztem, gobelineztem, keresztszemeztem, horgoltam. Fontosnak tartottam, hogy produktuma legyen annak, hogy a gyerekek mellett vagyok. Gyöngyöt is fűztem sokat, és egy idő után kerestem a különleges darabokat a neten. Akkor találkoztam a lámpagyönggyel. Eleve nem értettem ezt a szót, meg azt sem, hogy egy szem miért kerül 1500 forintba. Aztán ahogy elkezdtem kutatgatni, ráfüggtem. 2008-ban voltam Budapesten egy workshopon, ahol kipróbáltam, megmutatták a technikát, és tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Ahogy onnan hazajöttem, begyűjtöttem az alapanyagokat, és elkezdtem csinálgatni. Sokáig nem mutattam meg senkinek, aztán egy kézműves vásárban - ahová akkor még szappanokkal mentem – mutattam meg először, és ott biztattak, hogy csináljak belőle ékszert. 2012-ben fogtam hozzá,  onnan datálom a Gizusproductot.

Ilyen mosolyogósan várunk Mindenkit, a főszervezők mellett még sok-sok alkotóval holnap 10-től egészen 17 óráig!

Kosztercsi